Már látom, amint jövőnk záloga, a magyar jótanuló, valamikor 2014 környékén, vacsora közben így szól a szüleihez:

" Figyu, Németh László Kisebbségben című tanulmányát vettük ma, aki 1939-ben azt írta, hogy " Nincsen még egy foltja Európának, amelyen fajszeretet és szocializmus ennyire egy, mint nálunk, ahol a szegénységnek négyötöde a magyar s az elnyomóknak négyötöde nem az." A tanár néni azt kérte, hogy beszélgessünk a fajszeretet és szocializmus összefüggéséről. Ja, és bár magyarázta, Apa, én mégse értem, hogy Kazinczy miért hígmagyar, Ady meg miért mélymagyar. Elmondanád ? "

Milyen beszélgetés lehet ebből, de komolyan ? Apu emlékszik halványan, hogy az ő apuja mintha látott volna egy fényképet, régen, az újságban, hogy a népiek két gigásza, Németh László és Illyés Gyula mosolyogva kávézgat egy Kádár nevű emberrel, 56 után, de, most akkor ezt kell megbeszélni a szocializmus miatt ? Miközben a gyerek az ötvenhatos megtorlásokról a töri órán azt tanulta, hogy…

Vagy Szabó Dezső, aki, ahogyan írt, azt a magyar nyelvet imádom, azt azonban, amit …,és vajon azt is megtanítják majd, hogy pont Szabó Dezső volt, aki a tollát meglehetősen kivette abból a vitriolból, amibe a zsidók, németek, de főként a svábok miatt mártotta, mikor már világos lett, hogy a két háború közötti magyar antiszemitizmus hova és mivé fordul ?

És a mi gyerekeink, meg az unokák is, persze értik és tudják majd mindezt. Hogyan lesz ez ? Sétál a magyar iskolás Pesten, ránéz az utcatáblára, eltűnődik: jé, nicsak, ez az a Bajcsy-Zsilinszky, akinek (a kötelező irodalmi tananyag) Nyírő József író a nyilas magyar parlamentben a kivégzését követelte. De akkor hogyan lehet egy nagy pesti körút róla elnevezve?

Tavaly Heim Péter azt mondta, hogy Orbán Viktort a gazdaságpolitikában valakik egyszerűen megvezették, és erre rímel Oszkó Péter minapi véleménye, hogy a kormányzat gazdaságpolitikájában nem annyira a rosszindulatot, mint inkább az elképesztő amatőrséget, dilettantizmust látja, amelyről Róna Péter is beszélt Kálmán Olgának.

Valami ilyesmi jutott eszembe, látván, hogy a magyar kormány oktatásért felelős vezetői határozottan úgy vélik, hogy a kötelező tanterv részévé kell tenni a két világháború közötti magyar irodalom népi - antiszemita vonulatát, hogy ilyen sután fogalmazzak. Nehezen hiszem, hogy a magát politikailag és ideológiailag a nyolcvanas évek közepén végre megtaláló Hoffmann Rózsa (aki ezen megállapodottság miatt azonnal be is lépett a Magyar Szocialista Munkáspártba) mostanában jött rá arra, hogy a magyar ifjúságot feltétlenül indokolt lenne alaposan megismertetni a múlt század trianoni Magyarországának narodnyik - urbánus vitájával, és annak narodnyik felének antiszemita gondolataival. Lehet, őt is csak valakik megvezették, mint a gazdaság ügyeiben Orbán Viktort ?

Rossz hírem van tehát Ritz Tamásnak, aki 2010 februárjában a Magyar Nemzet hasábjain szomorúan azt írta, hogy " Írásom címében feltettem a kérdést: népi-urbánus vita - még mindig? A válaszom pedig egyértelműen igen, még mindig. S ez nem jó hír az országnak, mert amíg e vita ebben a formájában marad jelen közéletünkben, addig egységes nemzetté sem tudunk válni, s nemzettudattal, nemzeti értékeinkkel kapcsolatos vitáinkban sem tudjuk a közös nevezőket megtalálni."

Kedves Ritz Tamás! Mi a véleménye most, hogy az Ön szerint is mára teljesen aktualitását vesztett, érthetetlen - értelmetlen népi-urbánus vita állami, kötelező tananyag leend fiataljaink számára ?

Bibó István persze véletlenül se lett kötelező tantervi matéria ! Pedig pont ő volt, aki figyelmeztetett, hogy a magyar népi-urbánus vita a magyarországi "zsidókérdés" nélkül sem el nem mondható, sem meg nem érthető. Az a Bibó persze nincsen a tananyagban, aki kifejtette, hogy volt itt bizony zsidó térfoglalás, nem is akármilyen, csakhogy nem úgy, ahogyan azt Szabó Dezső vagy Németh László akkor gondolták, hanem úgy, hogy a zsidó "elem" ott lett nagyon sikeres, ahol a magyar "elem" nem is létezett, ahol ott sem volt: a kereskedelem, az ipar és pénzügyek területén. Azt nagy valószínűséggel nem tanítják majd meg a gyerekeinknek, unokáinknak, hogy az 1867 utáni magyar etnikumú világ feudális kötöttségű elzárkózottságában a szegény magyar gyereknek mennyivel kisebb esélye volt feljebb jutni, mint az itteni, polgárosodottabb viszonyok között élő sváb, zsidó vagy német szegény gyerekének. Hogy tehát a magyar etnikum zsákutcás viszonyai álltak a szegény magyar kölyök útjában, de nem a zsidók.

Az a Bibó nem lett tananyag, aki soha nem volt hajlandó Kádárral kávézni, inkább meghalt generációk számára ismeretlenül. Persze, érthető ez: a " Kádár azért jó volt " platformján álló magyar baloldal nem szívesen olvassa 1956 november 4-én kelt Nyilatkozat című iratát, amelyet így fejez be: " Megállapítom egyúttal, hogy Magyarország egyetlen törvényes külföldi képviselője és külképviseleteinek törvényes feje Kéthly Anna államminiszter. Isten óvja Magyarországot !"

Abból a Bibóból most sem lett tananyag, aki az európai keresztény társadalom szervezési kísérlet és fejlődés olyan gyöngyszemének tartotta a fékekkel és ellensúlyokkal körülvett, a hatalom megosztással kordában tartott alkotmányos jogállamot, mint amilyen gyöngyszem az európai reneszánsz !  Elnézve a magyar jogállam mai sorsát, a róla elnevezett kollégium egykori, ma teljhatalmú lakóinak nyilván kisülne a szeme, ha végigolvasnák Bibó történelmi - közjogi munkáit.

Attól tartok, hogy az akkori népi-urbánus vita vitathatatlanul antiszemita nézeteket megfogalmazó népi szerzőinek kötelező tananyagba vétele nem más, mint a mostani magyar kormány gesztusa a mostani magyar hungarista szélsőjobboldal felé: hátha ettől (is) nyugton maradnak. Hát, ezért nem érdemes, nagyon nem érdemes !

Halovány remény azért mégis van bennem, hogy hátha tényleg komolyan tanítják majd Németh Lászlót, például a szintén a Kisebbségben írott alábbi miatt :

" Olvassuk hát a nagy és mély-magyarokon kívül azokat az irodalmakat, amelyekből nagy lelket lehet szopni: a görögöt, a középkorit, az oroszt, a szláv és finn népek népköltészetét, s hogy testvérsorsokban ismerhessük meg a magunkét - vessük magunkat a lengyel, román, szerb,cseh nép irodalmára."

Abban bízva, hogy nemzeti - keresztény tanuló ifjúságunk tényleg lelkesen belefog a finn-magyar nyelvrokonság, vagy a szerb, cseh, román és magyar sorstestvériség okán a Németh László által írottak szorgos teljesítésébe, ezúton kívánok Hoffmann Rózsának és magunknak jó nagy szoppantást a szlávok és finnek lelkéből ! Láthatóan sikeresebbek nálunk, egy nagy slukk tehát csak jól jöhet nekünk, magyaroknak.

A magyar nemzeti - keresztények jobboldali politikai mozgalma egészen egyedi jelenség. Ők Németországot se azért utálják, mint más, uniós tagállamokban oly sokan. "A német elit elcserélte a hazaszeretetet a jólétre és a vele járó szociális juttatásokra. A német szociális ellátórendszer mára túllépett a kritikus határon. " - írta nemrég a németek irányában oly feltűnőn és udvarias hangnemben Schmidt Mária. ( Bízzunk benne, hogy ott kevesen olvasták.)

Bizony, a németek előbb-utóbb brutális megszorításokra kényszerülnek, amelynek két szép eredménye lesz. Az egyik, hogy rendbe jön végre a német gazdaság, a másik,hogy generációk balliberális, rongy tévelygése után a németség visszaszerzi a haza szeretésének  képességét. Ühüm és ja…, pont, mint mi, itt Magyarországon !

Hagyjuk azonban félre a fideszesek önfelmentő siránkozásait (bármennyire is sok okuk van rá), mert azzal aztán végképp nem megyünk semmire, de nézzük inkább, hogy nekünk magyaroknak mit mond, miről szól az a komolynak tűnő makrogazdasági és társadalompolitikai dilemma, amely a jelen poszt címe is.

A válasz egyszerű, olyan matolcsysan simplicity, mint minden más, un-ortodox, hungaricum holmink: számunkra a megszorítás vagy növekedés, mint dilemma nem is létezik.

Magyarországon, a korábbi Fidesz kormány első két éve utáni időponttól számítva, amikor nincsen megszorítás, akkor eszetlen és esztelen mértékű osztogatás zajlik, a megszorítások pedig azért érkeznek, hogy az osztogatások által okozott államháztartási, fiskális sebek valahogyan gyógyulni kezdjenek. Amit Medgyessy Péter (és egy Gyurcsány nevű kampány - főtanácsadó) a "rendszerváltás" cimkéjével látott el 2002-ben, arra Orbán Viktor 2010-ben a "forradalom" öntapit ragasztotta. A megfogalmazott cél és a választott eszköz hibátlanul azonos: osszon szét a kormány lehetőség szerint rengeteg készpénz a lakosság között, és ezért majd nagyon népszerű leend.

(Schmidt Mária helyesen látja, hogy a politikusok állami készpénz ellenében akarnak közösségi  hűséget vásárolni, ezért vásárló és eladó egyaránt feladja a hazaszeretetet. A politika végrehajtó hatalmát, az államot szeretik majd, a haza helyett. A kiváló történész asszony ott téved csak, hogy ez nem Németországban, hanem itt, Magyarországon zajlik, ráadásul iparszerűen.)

Ha csak egyetlen szó is igaz lenne abból, amit a Fidesz reggel, délben és rendszerint este is vetít, akkor a mi hazánkat kéne irigyelje az Unió, és tán az egész világ, mert nekünk, lévén itt nincsenek megszorítások, növekednünk kellene, nem is kicsit. De mert nem növekszünk, sőt, esélyünk erre a régiós tagtársakhoz képest is elég zsenge, azt kell kijelentsük, hogy itt akkor mégis megszorítások vannak.

Csakhogy miért vannak itt megszorítások, ha egyszer a magyar állam egyetlen pillanat erejéig sem volt képes a nagy válság ellenében okos vagy kevésbé okos, hirtelen és nagy állami beavatkozásokat igénylő akciókat kivitelezni ? Itt nem kellett kereskedelmi bankokat csődtől megmenteni, nem lehetett semmiféle stimulus programot megvalósítani, iparágakat bankcsődtől távol tartani, fogyasztást, autóvásárlást felpörgetni csökkentett ÁFA vagy használt autó beszámítási extra lehetőségekkel, satöbbi, satöbbi.

Pont azért vannak itt most megszorítások, amiért megszorítások lettek 2006 után. Közben pedig állami eladósodás és/vagy nemzeti vagyonfelélés (MANYUP államosítás).

A növekedés fenntartható alapjai ? A magyar munkát sújtó brutális közterhek csökkentése ? Egyszerűbb, átlátható - betartható adórendszer ? A kisebb, olcsóbb és hatékonyabb állam ? Pedig milyen szépen mondta Áder Elnök Úr azt a " Nyugati polgárosodást ! " mondatot !

Cukros, szép mesék, a rövid ideig tényleg nem összeeső, finom habokkal. Meg persze mi, a meseasztal körül, akik nevetünk, ha látjuk, hogy a másik orra is habos. És bosszankodunk, de kegyetlenül, ha szólnak, hogy hé, a Tiéd is olyan ! Pont, ahogyan meseországban azt kell, és illik.

Pedig ez nem Kansas, Toto. Nagyon nem az.

Kedves Elnök Úr, tudjuk, hogy Ön 2010-ben nem volt itthon, és azt is tudjuk, hogy el volt foglalva nagyon, ezért készen állunk elfogadni, hogy nem jutott ideje jól megfigyelni az akkori hazai történelmi eseményeket.

Nyilván nem tűnt fel Önnek, hogy mi itt 2010-ben teljes gondolkodásmódot változtattunk, amint azt a Miniszerelnök Úr kazah testvéreinknek nemrégen helyesen kifejtette.

Ennek okán tisztelettel kérem Elnök Urat, hogy talán mégis gondolja át mai szép elhatározását, hogy még ma, izibe elkezd dolgozni a közgondolkodás megváltoztatásán.

Attól tartok, hogy bármennyire is igyekszik a magyarság Önöket követni, két évente komplett gondolkodási módot változtatni mégis közösséget próbáló feladat. Kérem, hogy legyen figyelemmel hozzánk nagyon hasonló, más európai népekre, amelyek nem kapják feladatul, hogy ennyiszer komplett közgondolkodást váltsanak.

Arról nem is szólva, hogy ilyen közösségi próbatételek mellett nem nagyon jut időnk például gazdasági növekedést, kiegyensúlyozott államháztartási költségvetést és hasonlókat csinálni.

Sőt, arra sem jut idő, hogy a családok havonta egyszer-egyszer eljussanak egy kellemes étterembe, ebédelni, vacsorázni, beszélgetni, stb.

Várjon pár évet a vadonatúj közgondolkodással, Kedves Elnök Úr !

A 2010-es forradalom és szabadságharc vezetőjét jól eltalálta a nemzet, úgy tűnik azonban, hogy a felhatalmazás mégis kissé alulméretezettre sikerült.

Pedig annyira nem kicsi az ! Arra elegendőnek bizonyult, hogy kifoszthassák majdnem három - millió magyar állampolgár átlagosan egymilliós magán megtakarítási kasszáját, és arra is elegendőnek tűnt, hogy a szemétbe vessék az 1990 és 2010 között általuk egyébként "szentség"- nek mondott és örökké hivatkozott magyar közjogi államberendezkedést, sőt azt is lehetővé tette, hogy a magyar kormányzat lekabátolvajozza a német kancellárt, és hogy összevesszen minden nyugati szövetségesünkkel.

Új és érdekes földosztásra is elég, de arra is tuti, hogy a mára csöndes közröhej tárgyává vált Kaya Ibrahim ügyben érintett egyik cégfőnök az új köztársasági elnök hivatalában kapjon fontos posztot.

Arra is elég volt, hogy felbiztassanak százezreket, akik felvonultak az uniós gyarmatosítás elfogadhatatlan gyalázata ellen, sőt, még arra is, hogy "alkotmányosan" mentessék fel a történelmi felelősség alól azt a Horthy Miklóst, akinek rendőrállami kormányzata 1944 márciusa és októbere között társ-felelős sokszázezer magyar állampolgár iparszerű elpusztításában.

Csurka halála után szükségét is érzi a Fidesz, hogy folytassa az elhúnyt nemzeti - szellemi óriás harcát, s ha ahhoz még nem is elég bátor, hogy felvesse Csurka legkomolyabb figyelmeztetéseit, pl. hogy "A magyarság a zsidó banktőke igája alatt nyög ! ", ahhoz a 2010-ben megkapott felhatalmazás már elegendőnek látszik, hogy "eszdéeszes büdös zsidók" kisvárosi színpadi fellépéseit valahogyan meg lehessen akadályozni.

Hogyan van akkor, hogy mindezen fenti, nagy nemzet-mentő lépéseket, a rothadó nyugat rothadásának bátor kimondását, és még lehetne sorolni, mi minden egyebet, lehetővé tett az elnyert plebejus megbízottság - csak éppen a kommunista ügynökügy látszik elbukni ugyanezen ?

Bibó írja, hogy itt az eltorzult alkatú politika hetente tett föl a parasztnak olyan történelmi rébuszokat, amiket a francia paraszt jó, ha évszázadonként egyet hallott. A szintén általa oly pontosan körülírt "eltorzult magyar alkat hamis realistáinak" XXI. századi, hibátlan mintapéldányától, Orbán Viktortól most is érkezett egy rébusz, most éppen a kommunista besúgók ügyében :

" Ha szélesebb jogokat adnának, ha szélesebb lehetőséget kapnék, el is tudnék járni " - mondta a miniszterelnök hétfőn a parlamentben.

Nem kéne tényleg valami, csak kicsi, de mégis határozott plusz lehetőséget adni ennek az embernek ? Hátha tényleg: tudna is, járni is, el is.

Varga Mihály legalább őszinte, és ezt érdemes értékelnünk egy olyan kormány részéről, amelynél többet a XX. század magyar történetében kormányzat tán még nem hazudozott.

A pénzügyi tranzakciós és telefonálási közterhekre azért van szükség, mert Magyarország nem választhatja azt az utat, hogy a nyugdíjakat és a fizetéseket csökkenti - mondja Varga. (Nyilván az állam alkalmazottjaira gondol, a versenyszféra foglalkoztatottjainak jelentős részénél a kormány ezen a gondon már túl jutott.)

Semmi sem igaz tehát a "megmentett nyugdíjrendszer", a "tisztába tett nyugdíjkassza" lózungjaiból, és persze ugyanez áll az egészségügy kasszájára is. A chipsadó-szerű ötletek marha jók, csak imádkozzunk erősen, nehogy egyszer baromira egészségesen táplálkozzék a magyar, mert akkor csődbe megy az állam eü-ellátás.

A kisebb, olcsóbb és persze hatékonyabb állam ígérete vegytisztán levesbetét, pedig én már azzal is megelégednék, ha csak kisebb és olcsóbb lenne, úgy tűnik, hogy hatékonyat politikai oldaltól függetlenül mi képtelenek vagyunk "csinálni".

A bibi csak ott van, amire a közgazdászok lépten-nyomon figyelmeztetnek: minden ilyen ötlet keservesen rontja a gazdaság növekedési esélyeit.

A csapda bezáródni látszik, hiszen állami kiadást csökkentő reform programnak nyoma nincsen. Orbán Viktor tartja az ígéretét. Emlékezhetünk jól, a választás után egy alkalommal azt mondta,hogy Magyarország az állami kiadások csökkentésében már világcsúcsot ért el, és azt is hozzátette,hogy ilyenre ezt az országot többé senki se kényszerítheti. Világos: marad a közterhek növelése.

Már Mellár is az érinthetetlen, állami szent teheneket emlegeti, lassan tisztára úgy beszél, mint a 90-es évek közepe óta az az átkozott Bokros folyamatosan, meg a hozzá hasonló lelketlen neoliberálisok.

Két rövid esztendő alatt sikerült megszüntetni az állami társadalombiztosítást, úgy, hogy a helyére semmit se tettünk. A nyugellátást illetően ("díj"-ról ne beszéljünk inkább,ahhoz előbb járulék kéne, ami megszűnt) szerintem már tisztességesebb lenne az aktív korú lakosság között, közjegyzők jelenlétében szétsorsolni az éppen élő időseket. Szépen, név szerint tudnánk, hogy kinek kit kell eltartania.

Legalább valamire pártállástól függetlenül büszkék lehetnénk, ha már annak nem tudunk örülni, hogy GDP arányosan a világ minimum első öt leggazdagabb, legtöbb pénzt költeni képes államának gondoskodó szárnyai alatt élhetünk.

Az idő mindenre választ ad, és ezt oly jó érzés megtapasztalni. Azóta törtem a fejem, hogy Magyarország vajon miért is nem nemzetállam, amióta Semjén Zsolt ezt a tévé nyilvánosságával büszkén megosztotta. Eddig azt hittem, hogy Semjén Úr simán csak elmulasztotta kiolvasni a legszükségesebb könyveket erről, hogy tehát a karrier súlyos elfoglaltsággal járó, fáradtságos építgetése közben egyszerűen nem jutott idő átolvasni Széchenyi, Kossuth, Bibó, stb. vonatkozó gondolatait. (Elnézést Miniszterelnök - helyettes Úr, eddig azt hittem, hogy Ön simán csak egy műveletlen tahó. Tényleg és ezért nagy bocs !)

De nem: ők komolyan gondolják, hogy Magyarország nem nemzetállam. Hálás is vagyok Stefka Istvánnak, aki Áder János megválasztását így üdvözölte, amely szavak megmagyarázzák a nemzet(?)politikáért felelős miniszterelnök helyettes "nem nemzetállam" elvi álláspontját :

"Addig, amíg a társadalom döntő többsége nem egyezik ki egymással, addig felesleges olyan elnököt keresni, aki a nemzet egységét valósítja meg. Ilyen most nincs. Addig csakis olyan elnökre van szükségünk, aki Magyarország, a magyarság érdekeit képviseli. Ez a személy jelenleg Áder János."

Ez hibátlan. Van a  "magyarság" nevű nép, amelyik most nagy nehezen megszerezte az állami, politikai hatalmat a "magyar" nevű országban. A nemzet (mint egység) pedig sajnos nincsen (megvalósítva). Sebaj, majd valaki egyszer megvalósítja, addig meg tök jó lesz Áder János !

Semjén Zsoltnak igaza van tehát: Magyarország nem nemzetállam.

Csak akkor nem értem, hogy az egész, magát nemzeti - kereszténynek valló politikai mozgalom miért retteg, hogy az Európai Unió a nemzetállami létre tör. Nem is vagyunk nemzetállam, hogyan tudna akkor reánk törni gazul ?

Na mindegy, bonyolult kérdések ezek, ám én bízok, hiszen tíz ciklus negyven évére készülődik a végre hatalomba került magyarság, ennyi azért csak elég, hogy pl. arra fény derüljön, hogy mi a fene legyen a "magyar" nevű ország. Esetleg és végül mégis nemzetállam, már ha valaki addigra lesz szíves magát a nemzetet, mint egységet itt megvalósítani. Majd valaki érkezik, és ügyesen. Stefka úr is nyilván erre vár, láthatóan igen türelmesen, amely türelem dicséretes tulajdonság.

Nos,véleményem szerint a Stefka úréhoz képest egy, az Amazonas őserdeiben, a civilizációtól teljesen elzárt nép összehasonlíthatatlanul tisztázottabb, világosabb önképpel rendelkezik. Na jó, lássuk be: kiegyensúlyozott, békés, komoly és harmonikus közösségi életet is élnek. Szó szerint jobban is élnek.

Igaz, véletlenül se követték volna el azt a tragikus hibát, hogy több,mint ezer évvel ezelőtt kísérletet tegyenek az óceán áthajózására, és elkezdjenek az Európának nevezett földrészen, valami furcsa, "keresztény" nevű vallás bonyolult és szigorú morális élet-elvei alapján igazodni a korábban már ott lakó népek társadalom szervezési kísérletéhez.

Elnézve a jobboldal kormányzását, könnyen belátható, hogy ez számukra szinte megvalósíthatatlan közösségi próbatétel, és most már egyre világosabb, hogy miért is rúgták szét ezen európai, keresztény társadalom szervezési kísérlet eddigi legszebbjét, a jogállamot: ezer év kínlódás nem kevés. Rájöttek, hogy nem megy nekik, ettől idegesek lettek, és persze, hogy idegességükben rugdalnak. Érthető ez, olyan emberi dolog, foci közben is gyakran előfordul: a gólt rúgni képtelen elkezd mást rúgni, ami épp elé kerül.

Azok pedig, akik kissé vagy nagyon is értetlenkedve figyelik a végre hatalomra jutottakat, legyenek irányukban belátóbbak: több, mint ezer év után döbbentek rá, hogy hiba volt idejönni.

Bod Péter Ákos áprilisban a VG mini-konferenciáján azt mondta, hogy a kapitalizmusnak és a neoliberális közgazdaságnak nincsen alternatívája.

Képzeljük el egy pillanatra, hogy Bod Péter Ákos az előbbi elvi alapvetésre politikai pártot alapítana, és indulna a hatalomért. Hogyan fogadná mindezt a mai magyar közvélemény ?

A magukat baloldalinak gondolók elkeseredetten csóválnák a fejüket, hogy hát, ez embertelen, a nemzeti-kereszténység közepe enyhe és súlyosabb fokú hazaárulást, míg az igazán elkötelezett és lelkes nemzeti-kereszténység bizonyított zsidó-cionista, magyarellenes, gyilkos összeesküvést emlegetne.

Nem az az érdekes, hogy kicsoda Gyurcsány, hanem az, hogy micsoda. Gyurcsány Ferenc szimbólum lett:  a kapitalizmusnak és a neoliberális gazdaságpolitikának a két lábon járó szimbóluma. A jelenkor magyar közgondolkodásának mindkét ideológiai oldala számára ő pontosan ugyanazt jelenti:  amit egyértelműen el kell vetnünk, amit ez az ország véletlenül se próbálhat ki. (Bod Péter Ákos, 2009-ben, Csaba László egyik könyvének bemutatóján azt is megengedte magának, hogy kijelentse, mely szerint a rendszerváltás után ebben az országban egy pillanatra se folyt neoliberális gazdaságpolitika. Mennyire igaza van !)

Gyurcsányé mellett talán Bokros Lajos figurája lett ilyen szimbólum.

Mi mástól lenne érdekes ez az ember ? A saját pártjával nem tudott mit kezdeni, távoznia kellett, Őszödön valószínűleg pont a sajátjai árulták el, a DK szerintem sem életképes politikai formáció: Gyurcsány Ferenc, mint esélyes, komoly hatalmi tényező, nem is létezik. Talán pár ezren, esetleg tízezren rajonganak körülötte rendszeresen, ha megjelenik és beszél, de csak azért, mert szívesen emlékeznek arra, hogy csuklóból küldte padlóra a nemzeti-keresztények utálatos csabakirályfiját.

Gyurcsány a rendszerváltás utáni, de igazán gyalázatos tempóban csak 2000-től beindult, a nagyon beteg - most is virágzó(*) - szociális demagógiától végletesen (és talán végzetesen) közösségi zsákutcába szorult, eltorzult magyar közélet számára egy darab, gigászi irritáció, és annak, aki kicsit is vonzódik a horthysta-kádárista, iciri-piciri, állami polgár gonoszkodó pukkasztásához, akár üdítőn alkalmas figura is lehet. Böködni.

Ma már azonban csak erre alkalmas, semmi másra. És ez nagyon-nagyon kevés ahhoz, hogy a magyar társadalom ebből a zsákutcából valahogyan kikecmeregjen. Bod Péter pedig nem alapít pártot…

(*) Elsőre akár úgy is tűnhet, hogy Orbán pont leszámol a szociális demagógiával. Ez nem igaz, a helyzet pont fordítva áll: a magyar társadalom a rendszerváltás óta sohasem volt jobban elzárva a versenyes kapitalista piacgazdaságtól, mint most. Orbán rendszerének valójában egyetlen, szociális célja van: az egyébként is szegénytől és az etnikailag idegentől szabad elvenni, törvényi erőszakkal, és érdemes a politikailag hűségesnek vélt - igazi magyar - középosztálynak osztani, annak bármely tényleges teljesítménye nélkül.(Az igaz magyar elsikkad újra.) A gazdaság,de különösen a növekedés állapotán látszik is jól, hogy a középosztály nem is tesz semmit. Persze, a hatalmas és mára elszomorítóan, láthatóan nem csökkenő állami jövedelem koncentráció,valamint újraelosztás rabláncain ki lenne képes csinos és ügyes tánclépésekre ?

(Avagy itt az idő egy új jobboldal létrehozására ?)

Érdemes lenne eltűnődni azon, hogy miképpen éli meg a Fidesz hívő közönsége a felkent vezérek elballibesedést. Tisztázzuk röviden, hogy ez mit jelent. Ahhoz, hogy valaki - valami ballib legyen, három feltételnek kell megfeleljen. Az első a nyugatnak való befekvés, a második az először osztogató, aztán fosztogató fiskális politikai-gazdaságtan, az elmaradhatatlan harmadik pedig a politikai hűség legszűkebb köreinek mértéktelen és eszement - közvagyonból történő - pénzügyi kistafírozása. A Fidesz-KDNP e három vizsga-feltételt két röpke év alatt hibátlanul abszolválta !

Nem sikerült elérni az Unióban, hogy magasabb költségvetési hiányból (magyarul: további eladósodásból) osztogathassanak ? Sebaj, a srebrenicai mészárlás károkozásához hasonlított magánnyugdíj államosítással lehetett erre forrást találni, amelyhez hozzácsapták a magyarországi pénzügyi szektor hitelezési kapacitásait lenullázó banki különadókat; megforogták a semmit a devizahitelesek drámája körül (miközben elég lett volna, mint az USA-ban, a törvényhez fordulni, lásd: az OTP ellen jogerősen pert nyert minapi felperesek esetét), majd, amikor minden elfogyott, új és nagyon beteg adók kifundálásával nekiállnak a nyers lakossági fosztogatásnak: pénzügyi tranzakciós adó (amelytől persze gondosan  megóvják pont a  legnagyobb pénzügyi műveleteket, tőkeáttéteket, spekulációs utalásokat,stb.) és telefon-adó, de még az MMS üzenetekre is. Szegény Tormay Cécile, ha ma élne, biztos morogna, hogy adót kell fizetnie, ha szerelmének naponta többször, boldogan küldené mosolygós fotóját. Na,ezért magam is haragszom,végül is, egy dologban biztosan hasonlítok az ünnepelt írónőre: az ágyban én is a nőket szeretem.

A nyugatnak való befekvés tény. A globalsta-imperalsta-pénzuralmsta hatalom előtti behódolást tegnap este az ECHO-n maga Bogár László jelentette be. Mentségére legyen mondva, azt is hozzátette, hogy azt azért érdemes belátni, hogy az egykulcsos bizony méltánytalan és igazságtalan. Laci bácsink kissé megzavarodhatott a nagy bukta okán, különben nem mondana ilyeneket, hiszen ezzel magáról a szakrális alaptörvényről jelenti ki, hogy méltánytalan és igazságtalan, lévén az egykulcsos beleírva. Persze mitől lenne ő kevésbé zavarodott, mint a mi másink Lacink, a házelnök, aki azt találta mondani, hogy az egész, 2010-es fülkeforradalmat ők nem is akarták. Nem is akartak bajuszt akasztani a világgal, hogy tehát az csak kényszer volt. Kényszer…Hát, nem is tudom, akkor most egészítsük ki a nemzet alaptörvényi hitvallását, hogy a magyar államnak ehhez sincsen köze, mint 44 márciusától semmihez ?

A kistafírozást nem részletezem. E helyütt inkább arra a morális csőd-végfokra hívnám fel a figyelmet, hogy az UD Zrt-nek - természetesen közpénzből - szinte aznap fizetünk majd' kétmilliárdot, amikor a bíróság pont arra a Dávid Ibolyára mondja ki, hogy csak alkotmányos kötelességének tett eleget, de nem bűnözött, akit - nagyon úgy tűnik - pont az UD Zrt volt hivatva nem egyszerűen lekaratkergyilkolni, de "terhelő gyűjtéssel" börtönbe juttatni. Igaz, Dávid Ibolya bűne a fideszes kánon szerint űberelhetetlen: nem szavazta meg 2002-ben Medgyessy jóléti rendszerváltását, egyedüliként mert ellent mondani az MSZP-FIDESZ imádott osztogatós, görögös elveinek.

Miképpen éli meg tehát a Fidesz-KDNP közönsége a vezetők elballibesedését?

Belenyugszanak szépen, hogy imádottjaik csak pont annyira voltak képesek, mint az eltiprásra ítélt ellenoldal elitje, majd ezt először beismerik, és ezen beismerés mentén kialakulhat valami párbeszéd a magukat akár a bal, akár a jobb térfélen, de mindenképp középen állónak gondolók között; vagy: a vaksi hit abban, hogy Orbán valami gyökeresen mást csinál, mint az eeekúrt - eeemút - nyóc, a tábor politikai hisztériára egyébként is súlyosan hajlamos közösségi, egzisztenciális félelmeit addig feszíti, hogy egy részük simán elsétál a szélsőjobboldalra.

Na, nem Vona Gáborhoz! Hanem Orbán Viktorral. Aztán küzdjön a hard és soft hungarizmus a magyar közélet legszélén - hátha lepottyanak mindketten a semmibe. (Szerintük a Föld úgyse gömbölyű.)

Megnyitva ezzel az utat azoknak a jobboldaliaknak, akik nem rendelkeznek egyszerre több fejjel, kettős-hármas-négyes beszédek mögötti kettős-hármas-négyes mércékkel, akik nem rettegnek külföldtől, idegentől, egyszerre a gazdagabbtól és nyomorgótól, kapitalistától és kommunistától, akik elég bátrak végre kimondani, hogy a magyar állam jelenleg alkalmatlan arra, hogy eleget tegyen a helyes társadalom szervezés minimális feladatainak, és hogy ezt a nyers, féktelen, alkotmányosság-mentes politikai végrehajtó hatalom képtelen pótolni.

Arra nem hivatkozhatnak, hogy nincsenek szakértőik. Mellártól, Bod Péter Ákoson át, Heim Péterig lehetne sorolni azokat, akiknek világos képük van gazdaságról, államról, nemzetről. Persze politikusra is szükség van, nemcsak józan szakértőkre.

Ez sem reménytelen! Pont Orbán Viktor hívta fel a figyelmet arra, hogy akadhatnak majd dezertőrök…, bár nekem Dávid Ibolya megfelel, ha maradt annyi ereje, hogy indul a következő választáson.

Frady Endre nyomába nyilván esélyem sincsen lépni ! Jól emlékszem azonban, hogy a mozgalom Navracsicsa, a jó Navra, egy alkalommal azt mondta, hogy humor nélkül nem megy.

A humor a mi sajátunk, és a brutális, új adóemelések mellett nem is sokára felvonuló, milliós békemenet résztvevői számára gondoltam praktikusnak az alábbi sorokat. Scheppele egyébként is rászolgált ! (A verstani hibákért elnézést kérek, ahhoz se értek !)

Scheppele, Scheppele,

Ide többet ne gyere!

Szereti a tík a meggyet,

mint a magyar nép a TEK-et!

Scheppele, Scheppele,

Ide többet ne gyere!

Ugatnunk köll hajnalig?

Pénzt ide, nem Bajnait!

Scheppele, Scheppele,

Ide többet ne gyere!

Ha pedig a hitel alma,

Jön majd Vona nagy hatalma!

Scheppele, Scheppele,

Ide többet ne gyere!

Vele aztán kínlódhattok,

Sírhatjátok Semjén Zsoltot!

Scheppele, Scheppele,

Ide többet ne gyere!

Szájer,Áder,Kövér, 'jártó?

Üssön guta alkotmánytó'!

Scheppele, Scheppele,

Ide többet ne gyere!

Ha a magyar poci éhes,

Abcug freedom! Orbán? Édes!

Scheppele, Scheppele,

Ide többet ne gyere!

Hende Csaba,fekvőtámasz,

A NATO is csak jól átba..!

Scheppele, Scheppele,

Ide többet ne gyere!

Princeton meg Washington,

Liberális a fa..om!

Scheppele, Scheppele,

Ide többet ne gyere!

Orbán szavatartó ember! Kivezeti a banki különadó felét, mert megígérte, hisz' az ígéret szép szó, s ha megtartják, úgy jó. Kicsiny szépséghibája csak a történetnek, hogy ugyanazzal mozdulattal, amellyel a miniszterelnök (némiképp) befékezi a bankok tőkéjének dézsmálását, villámgyorsan nyúl bele minden magyar állampolgár pénztárcájába. Amit a bankoktól jövőre nem tud elszedni, azt elszedi mindenkitől: kicsiny szépséghiba, mint a leendő adó mértéke. A telekom-adó az Unió szerint bibis, nosza, fizesse ugyanazt az érintett cégek helyett minden magyar állampolgár. A főváros futóverseny-adójának tervét elnézve pontos fogalmunk ugyan nem, de sejtésünk azért már lehet, hogy az önkormányzatok miféle pénzbehajtási kreativitásra kényszerülhetnek jövőre.

Fizethet a BB-PP (azaz: barom-ballib panel-proli), a nyugger, de fizetni fog a konyhai feszület alatt, evés előtt Istennek hálát adó nemziker is, aki egyébként pont a BB-PP alatt, a hatodikon lakik. Gyurcsányista zember-nyúzás veszi kezdetét, ráadásul a jól ismert, mákony-recept szerint : "Nem fog fájni!" - szól most Orbán, hiszen oly kicsiny az adómérték.

Észre se veszik.

És valóban: két rövid év után eltűnni látszik az orbáni unortodoxia újraelosztási, pénzügyi ígérete, hogy nem a mindenki fizeti a számlát; hogy létezhet valami olyan adórendszer, amely a szorgalmasok és tisztességesek véletlenül se piaci, verseny alapú, hanem tisztán politikai - hatalmi elvű és szándékú, brutális pozitív diszkriminációját  képes lenne a gazdaság idegen és idegenszívű hatalmasaival megfizettetni.

Pedig innentől tudhatná a tecsóban napi tíz órát kilencvenezerért keccsölő, hogy amikor összekuporgatta a villanyszámlára valót, és odaáll a postás kisasszony elé, szépen feladja majd a Tesco központ öltönyösei ötszázezres adókedvezményeinek fedezetét is. Meg a bankárét is, aki most a gyűjtőszámlán rubrikázza az adós pár év múlva esedékes nyomorát.

Tán észre se veszik.

Ebben bíznak. A HírTV esti híradójában mutatták, hogy az új, jobboldali spanyol kormány a gyógyszerár támogatás ottani rendszerét úgy gondolja átalakítani, hogy aki többet keres, az kisebb támogatással jut gyógyszerhez. Tíz kerek milliárd EURO megtakarítást várnak ettől. Csodálkozunk, ha az Unió urai nagyobb költségvetési hiányt engednek a spanyol államnak? Én is megengedném, ha ilyen válság-kezelő megoldásokat látnék.

Ezt se veszik talán észre.

Mint ahogyan azt se vették itt észre, amikor jó évtizeddel ezelőtt néhány okos srác nulla forint ellenértékért privatizálta magának a magyar történelem közvagyonának "Haza" és  "Nemzet" nevezetű, gigászi vagyonelemeit, hogy aztán azokkal 2010-ben belekezdjenek abba a werböcziánus, sunyi jogászkodásba, amely segítségével két rövid év alatt elénk állt egy "új alkotmányos rendszer" , néhány ember féktelen, személyes hatalmi konstrukciója. Werböczi volt az első, aki rájött, hogy a magyarságot patika mérlegen ki lehet mérni, és sok pénzt lehet keresni vele - írta Ady. Nem is véletlen, hogy Széchenyi engesztelhetetlenül utálta Werböczit, a mai jobboldal plasztikázott, meredező csöcsű jogász-celebjét. "Ami bele van írva az alkotmányba, az nem lehet alkotmány ellenes!" - süvít Werböczi mai sunyizmusa, s csak csodálkozni lehet, hogy a srácokhoz képest mennyire hülye a római pápa, hogy szükség szerint nem irkál bele az evangéliumokba, ha a Banco Ambrosiano pénzpiaci érdeke éppen úgy kívánná. A mi fiaink ennyire nem kell finnyásak legyenek.

Hiszen ezek semmit se vesznek észre.

Mit kezdjen a magyar állam büntető - igazságszolgáltatása a Jobbik polgármesterének polgárháborút taglaló mondataival ? Ennek a kérdésnek nem a büntetőjogi oldalában gondolnék elmerülni, sokkal inkább szeretnék rávilágítani arra a dilemmára, amely a magyar államot, és lassan,de biztosan az egész országot közjogi fékek és ellensúlyok nélküli, személyes uralma alá hajtó néhány, az érthetően dacos kamaszkorból kinőni képtelen srác számára, mint egyszerű, választási marketing kérdés merül fel.

Magánbeszélgetés, nem magánbeszélgetés, magánvélemény vagy sem, hülye-beszéd, nem hülye-beszéd… Mennyiben okos dolog, ha a Fidesz nekiugrik annak a Jobbiknak, amelynek hívei - a párt hatalomra  jutásának esélytelensége esetén - gondolkodás nélkül adják majd Orbánékra a szavazataikat? Hiszen egy az út, csak azon a srácok lassabban, megfontolva haladnak.

Másrészről, itt van a Szent Korona XXI. századi hercegecskéinek, immár pogány sámán-hörgéssel is megerősített, a felvilágosodásban súlyosan eltévelyedett, szekularizált, család-tagadó, liberális nyugat ellen megindított szent magyar háborújának, a szabadságharcnak rosszul befagyni látszó egész probléma-halmaza, amelyben Orbán számára ügyes és okos elmozdulást jelenthetne, ha az állam megtenné a (szerintem egyébként tényleg szükséges) büntetőjogi lépéseket: "Ilyet európai demokrácia el nem tűrhet!" - állhatna a magyarok felkentje a mikrofonok elé, s a leglelkesebb (Tán újra felvonulni vágyó?) hívek - esetleg Bayer Zsolték útmutatásai szerint - máris izgulva rakosgathatnák össze a "bőrtangás", "nyugati","ballib","buzi", esetleg "köcsög" és "állat" szavakból összeállítható, olyan mondatokat, amelyek mindig úgy végződnek, hogy "...tehát Magyarország jogállam."

Van azonban ennél is jobb: tán Mesterházy Attila mondta, hogy a magyar alkotmányos rend elleni támadásról van szó. Ezt a ziccert aligha passzolhatja el a Fidesz ! A magyar alkotmányos rendet gondolnák fegyveresen támadni a nemzeti - keresztény jobboldal vitathatatlanul nagyon nemzeti, nagyon elkötelezettjei?

Ezt az alkotmányos rendet…

Már csak egyetlen dolog hiányzik: a srácok világosan el kéne mondják,hogy a 2010-es forradalom állama mi felé igyekszik. Ennek kifejtése ugyanis egyelőre elmarad.

Az azonban most mintha megerősítést nyerne, hogy ez az állami-hatalmi konstrukció csak egy, valami átmeneti (közjogi, "alkotmányos") állapot : a kormányzat a friss alaptörvényi konstrukciót a hatályba lépése után pár hónappal úgy kívánja módosítani, hogy az úgynevezett "átmeneti rendelkezések" az alaptörvény részét képezzék.

Tehát, a rendszer sajnos még mindig nincsen készen, és ez nem jó hír Szijjártó Péternek, aki Kálmán Olgának büszkén azt mondta, hogy "új, alkotmányos rendszer" lett, jött létre Magyarországon, sőt, mint tudjuk, Áder János ezen új rendszert lenne hivatva lehorgonyozni. Sajnos úgy tűnik, ezt az "új,alkotmányos" rendszert még mindig nem lehet lehorgonyozni, és bár Áder jó fizikai állapotban lévőnek tűnik, az átmeneti rendelkezések (gyaníthatóan még sorozatban érkező) rendszere olyan helyzetet teremthet, hogy szegény  új államfőnk azzal lesz elfoglalva, hogy a feje felett lóbálja a horgonyt, mert nem tudja, hogy hol is kéne azt kidobni. Fárasztó dolog a kikötő - vadászat, arra meg gondolni se merek, hogy a nyílt óceán kellős középén gondolnánk végleg lehorgonyozni, mert ennyire hülye a történelem egyetlen hajósa se volt még. (Nem is lehet csodálni, ha a forradalom kihajózásáért korábban lelkesedők között is akad, aki elkezdi feszegetni, hogy vajon a kapitányi fülkében minden rendben van-e.)

Ilyen értelemben a polgári demokrácia 1990-től 2010-ig Magyarországon létezett alkotmányos hatalmi konstrukcióját meghaladni szánt nemzeti-keresztény népi demokrácia forradalmi állama nem is kicsi lemaradásban van a nem nemzeti - keresztény népi demokrácia sok évtizeden keresztül megismert, akkor "proletár" jellegűnek mondott forradalmi, hatalmi konstrukciójától. Amikor azt a forradalmi államot a magyar társadalom nyakába rakták, világosan elmondták, hogy a kitűzött cél a kommunizmus, és azért van szükség (történelmi léptekben rövidnek ígért,átmeneti) forradalmi hatalmi konstrukcióra, mert annak segítségével lehet elhajózni a kommunizmus gyönyörű kikötőjébe.

Mi a most megcélzott kikötő? Ezt nem tudjuk. Azt lehet csak tudni, hogy az új, alaptörvény szerinti "alkotmányos" konstrukció folyamatos átmeneti rendelkezésekkel toldozandó - foltozandó.

Na, de ha mi magunk se tudjuk, akkor miért csodálkozunk, hogy az Európai Unió se tudja?!

Oszt kérdezget, meg értetlenkedik. Végül is, olyan tényleg nem fordult elő az Unió történetében, hogy felvettek egy államot, amely sok évvel a csatlakozás után egyszer csak úgy dönt, hogy csinál magának egy vadiúj társadalmi - politikai rendszert, de azt is úgy, hogy maga se tudja eldönteni, hogy az már készen van,vagy nincsen.

Éppen ezért örültem Varga Mihály minapi kijelentésének, aki sajnálkozott egyet, hogy ha nem lennénk az Unió tagja, már régen megkaphattuk volna az IMF hitelcsomagot. Legalább neki van valami sejtése a jelen Magyarországáról.

Lehet, hogy Orbán Viktornak most pottyant le a húszfillér, hogy mit mondott a Költségvetési Tanácsról, cáfolván az egypárti, állami hatalomkoncentráció vádját ? A miniszterelnök azt találta mondani, hogy annak két baloldali tagja van, gondolom Simorra és Kovács Árpádra utalva. (A fidesznyik ÁSZ-elnököt csak nem véli Orbán baloldalinak?!)

A Költségvetési Tanács esete és története az egyik mintapéldája annak, ahogy a srácok államról, alkotmányosságról stb. gondolkodnak. Az eredeti - az angol parlament számára is mintát adó, egykori Költségvetési Tanács - villámsebességű kiherélése a nemzeti(keresztény) bolsevik tempónak megfelelő, világos politikai, hatalmi célok okán történt vérengzés volt. Még azt is lehet érteni, hogy egy Schmitt nevű - típusú köztársasági elnök hatékony közreműködésével a következő választások után simán kormányt is lehessen buktatni az alaptörvény szerinti, új Költségvetési Tanáccsal. Érthető: Orbán akkor is szeretné a magyar államot irányítani, ha be se jut a parlamentbe, nyilván ő ért ehhez legjobban, és szereti is ezt csinálni: akkor miért ne ?

Most azonban és talán az történhetett, hogy a fijjug kissé figyelmetlenül választottak új KT elnököt, miután Járai Zsigmond sebesen kihátrált a nemzeti(keresztény) - szocializmus piacgazdaság ellenes, Magyarországon éppen ezért oly népszerű gazdaságpolitikája mögül.

Kovács Árpádot el kell távolítani. Másra gondolni sem lehet, és a választott eszköz, technika kísértetiesen hasonlít ahhoz, ahogyan egy másik szaktekintélyt, Baka Andrást eltávolították. Az új rendelkezés szerint a KT-nak mindösszesen egy (!) napja lesz arra, hogy véleményt mondjon az államháztartás költségvetéséről, és ha hallgat, azt igennek kell tekinteni. Vicc, de nem nagyon jópofa.

Kovács vagy belemegy ebbe a kutyakomédiába, és nevét adja valami olyanhoz, amely az eddig senki által sem vitatott szakmai tekintélyét a disznóól szarába keveri, vagy lemond.

Azt innen nem lehet eldönteni, hogy nem mégis az áll-e a KT "működésének" villámsebes módosítása mögött, hogy esetleg Kovács Árpád komolyan venné a feladatát, és nem adná a nevét a matolcsysta-orbánista költségvetés-gyártás bármely selejt-gyári szakmányához. Simorral végül is ketten lennének egy talpas pártkatonával szemben. (Gyaníthatóan a 2012-es költségvetéssel is baromi gáz lesz, nem is beszélve a jövő éviről.)

Lehetséges, hogy a srácok simán csak megijedtek, hogy bokájukig csoroghat az arcukba visszanyalt, de pont általuk, mások ellen kifőzött fagyi ?

Nem jutunk az inkák sorsára, ez az egyik,ami már teljesen tuti ! A másik, ami valószínűleg szintén tuti, hogy Orbán Viktor valóban zseni. Az utóbbi nem könnyű ügy, és persze kénytelen is leszek elnézést kérni a magyar miniszterelnöktől az eddigi ekézéseimért. (Ez azért nekem igen nehéz, ezért másodjára is hagyom.) Az azonban, ahogyan elkerüljük az inkák sorsát, nagyon egyszerű.

Szóval, utána néztem ennek a Hasenstab gyereknek, aki a Templeton-nál elképesztő pénzekkel kavar, és valami furcsa okból, nagy bizalommal vásárolja a magyar papírokat. Bár még megerősítést nem nyert, de szinte bizonyos, hogy ez az a Hasenstab család, melynek egyik őse az IMF kormányzója volt az inkáknál. Úgy tudni, az inka nép azért tűnt el, mert az öreg Hasenstab követelése ellenére, az inka politikai vezetés nem volt hajlandó vasúti szárnyvonalak bezárására, valamint arra, hogy a gazdag inka családoknak lehetővé tegye a saját cégük nyereségadójának terhére leírható magán egészségbiztosítási rendszert, annak érdekében, hogy a szegények jó' rákúrjanak. Ezen az öreg Hasenstab - aki ilyen okokból már korábban is eltüntetett egész nemzeteket - annyira felbőszült, hogy engedélyt kért Washnigtonból arra, hogy nemzet-megszüntető Ipad-jével eltüntetesse az inkákat. Úgy is lett.

A mostani Hasenstab, aki a Michael, a Portfolio.hu szerint azt nyilatkozta, hogy azért bízik Magyarországban, mert a kormány az IMF programját hatja végre. Kicsit megszédültem, amikor ezt olvastam, gyorsan ellenőriztem is a riport dátumát, hátha még a Bajnai kormányzás idejére esik,de nem: Michael Hasenstab a mostani kormányról beszél.

Azt a szentit, az is lehet, hogy már fel is vettük az IMF hitelét, és Orbán Viktor Barroso asztalára csapja a megállapodást ? Erre mit léptek áljobboldali-balliberális-föderális birodalmi kócerájkodók ? Szinte hihetetlen és zseniális a magyar miniszterelnök !

Olyan miniszterelnöke még nem volt ennek az országnak, akinek a kérésére minden állampolgár a legnagyobb titok-, és összetartást vállalva, az ellenséges külvilágot hibátlanul megtévesztve, így lenne képes végrehajtani a Valutaalap nagyszabású gazdasági programját. Ez hihetetlen teljesítmény, de komolyan, ezért én meg is hajlok Orbán Viktor előtt, nagy tisztelettel elnézését kérve az eddigi, bizony gyakori piszkálódásokért.

Ez a NER maga ! Igen,valószínűleg így van. Sőt, most már biztos, hogy magam is felvonultam. Istenem, nálam is volt egy tábla, Németh Lászlóné arcképével ?!

Az IMF-nél természetesen, mint triplanullás(*), titkos magyar ügynök. Az történt, hogy a vezetés, miután eldöntötte, hogy ki legyen az új államfő, triplanullás, titkos kormányhatározattal megbízást adott a magyar állam és az IMF között megbénult kapcsolatok azonnali és végleges rendezésére. Igen, nekem. Egyrészről, mert tudok szépen kérni, másrészről, mert tudom a kapcsolatok elakadásának igen egyszerű okát.

Előbb persze át kellett esnem a tripanullás nemzetbiztonsági ellenőrzésen, amely olyan kérdésekből állt, hogy van-e négyszázezer forintos, bőr Vuitton táskám, mint némely belvárosi polgármesternek, illetve, hogy hány ezer dolláros öltönyöket hordok. Mondtam, hogy van táskám, amit szeretek, igaz, az azért olcsóbb volt, mint némely polgármesteré, és nem a Louis csinálta, hanem a Jimmy Choo. Huzigálták a szájukat, hogy az gagyi, de sebaj, odavittek egy nagy szekrényhez, amely tele volt vadiúj Vuitton cuccokkal, és lehetett választanom. Az ilyen, fontos, történelmi szempontú kérdések után jöttek kevésbé lényegesek is, mint pl.,hogy voltam-e KISZ vagy MSZMP tag, esetleg "D" sorozatú ügynök. Na, annak se örültek, amikor közöltem, hogy nem. Senki se lehet tökéletes ! - szólt mosolyogva az ellenőrzést vezető, szintén triplanullás. Átmentem a vizsgán.

Ezt követően megkaptam az felhatalmazásomat, amelyet "This is not a paper at all !" fejléces papírra nyomtattak. Ezt nem értettem, de elmagyarázták, hogy ezentúl a magyar törvényeket is ilyen lapokra nyomtatják, mert annyira megtetszett a vezetésnek a Velencei Bizottság "non paper" irata, hogy azt ilyen módon fejlesztették tovább, abban bízva, hogy a kormány 2074 körüli bukása után mindent sokkal könnyebb lesz majd letagadni.

Este hét óra lehetett, mire mindezekkel végeztünk, és szinte a semmiből megjelent mellettem a magyar követ, akinek a megbízatása örökre érvényes, arra figyelemmel, hogy soha nem tudja betölteni a nagyon szigorú magyar nyugdíjelőírások szerinti hatvankettőt. Közölte, hogy este tíz órára lett egyeztetve a tárgyalás Washingtonban. Megkérdeztem, hogy ezt hogyan,mert este hét óra lenne, ám a követ úr, kérdésemet figyelmen kívül hagyva, mosolyogva lekísért a Parlament előtti térre, majd megkért, hogy álljak a Károlyi - szobor (hűlt) helyére. Kicsit hátrébb lépett, szólt, hogy nem, nem kell a zsebemben kipa után keresgélni, a felhatalmazás arra nem terjed ki, hogy vállaljam Trianonért a felelősséget, nincsen semmi baj, maradjak nyugodt.

Arra emlékszem, hogy hirtelen körülvett valami, ismeretlen anyagból készült burok, és emelkedtem,emelkedtem, iszonyú sebességgel, felfelé. (Később megtudtam, hogy a Károlyi - szobor helyén egy új magyar berendezés van, amely segítségével tér-, illetve időugrásokat lehet tenni, tetszés szerint bárhova, időutazás esetében viszont csak a múltba. Velem most nem időt, hanem teret ugrattak.) Az űrben mérnöki pontossággal dokkoltam a magyar kormány triplanullás, titkos űrjárművéhez, amelynek oldalán világosan kivehető volt a Comm-Mach Inc. felirat. Lévén magam is már triplanullás, közölhették, hogy a "Comm-Mach" a  "Community Machine" rövidítése, amelyet a balliberális ellen nyilván "Közgép" - ként fordítana, de megnyugtattak, hogy ezt senki se hinné el.

A jármű belseje elképesztő luxussal volt felszerelve. A gép egyik végében mosolyogva beszélgetett Bogár László és Boros Imre, akik egy műszert tartottak az ablak felé, amivel egész nap folyamatosan mérték a Föld nevű bolygót körülvevő pénzügyi természetű oligarchikus burok vastagságát, míg a másik végében, mesés paraszt-barokk íróasztal mögött egy ügyvéd kinézetű ember rengeteg papírral volt elfoglalva: számlázott. Bemutatták a gép személyzetét is, a kapitány és az első tiszt kissé törve beszélték a magyart, keleties akcentussal,de nagyon helyesek voltak. A Tot és az Ibrahim neveket adták meg, és majdnem autogrammot kértem tőlük, amikor szóltak, hogy Washington felett vagyunk, vissza kéne szállni a kapszulába. Pillanatok múlva a  magyar nagykövetség egyik WC-jének Herendi porcelánból készült kagylójában álltam. (Víz persze nem volt benne, nyugi, a helyiség titkos volt.) A nem tudom hogyan, de már ott lévő - pont hatvanegy éves - magyar követ rám kopogott,hogy igyekezzek, mert várnak az IMF-nél. A helyiségből kilépve láttam, hogy az ajtón három,színarany nulla van…

Az IMF székházában szintén ellenőriztek. Zakóm belsejét kifordítva megnézték a cimkét, annyit hallottam, hogy "It's OK, this is not a war !" Később tudtam meg, hogy a "war" tulajdonképpen "VOR", és hogy az IMF-nél ezzel a módszerrel ellenőrzik, hogy a Magyarországról érkező szocialista vagy nem szocialista. A tárgyalások pár perc csúszással kezdődtek, mert az IMF egész vezetése rosszul lett a röhögéstől, lévén, hogy felváltva nézték a tévében az észak-koreai rakéta kísérletről, illetve a magyar kormány tervezett pénzügyi tranzakciós adójáról szóló híradásokat. Miután sikerült nagyjából összeszedni magukat, nekifogtunk.

Elővettem egy darab papírt, ráírtam, hogy "Gyurcsány", majd odatoltam a velem szemben ülő, különösen finoman öltözött hölgy elé, közölve, hogy ezt a nevet még itt sem szabad hangosan kimondani. Persze nem értették.

Röviden elmondtam, hogy a magyar kormány bármire hajlandó, ha és amennyiben nem olyan hitelt kap, mint a cetli embere. Ezt se értették, igaz nem is figyeltek, mert arra, hogy a magyar kormány bármire hajlandó, azonnal elkezdték telefonon hívogatni egykori kollegájukat, Strauss-Kahnt. A telefonálgatás - és ismételt hangos röhögés - után sikerült kifejtenem, hogy vissza kéne emlékezzenek a tavalyi év végére, arra, hogy miért is lett olyan kedvetlen a magyar vezetés. Nem sikerült ugyanis kommunikációs szinten megoldani azt a hazai problémát, hogy nagyon kellene ugyan az IMF pénz, de nem az, amit a cetlis ember kapott. Hanem más, hogy tehát egyetlen dologban kellene megegyezni mindösszesen, ez pedig a hitel neve. Kezdett nekik leesni a tantusz.

Kifejtettem, hogy a magyar nép - különösen annak a kozmikus béke iránt legelkötelezettebb, kora ifjúsága óta, május elsejéken, Mária-napi búcsúkon, stb., mindig felvonulni akaró része - úgy tudja, hogy a cetli embere 80% fölé vitte a magyar államadósságot. Csakhogy: ebbe persze bele van ám számolva az egész múltkori IMF-EU-WorldBank hitelcsomag is, már, hogy magasabb legyen a szám, úgy szörnyebben hangzik; de, ha most az új magyar kormány, alig két évnyi működés után ugyanilyen hitel kapna, mondjuk húszmilliárd euro összegűt, akkor a magyar nép nagyon elkeseredne, hogy ez a vezetés, pont úgy, mint a cetlis gaz, immár száz százalék fölé vitte a magyar államadósságot.

Hogy tehát a probléma a nép hite, és nem az államadósság GDP arányos mértéke.

Kérdezték, hogy tényleg ennyire fontos-e Magyarországon a nép hite, mire közöltem, hogy ennél nekünk semmi sincsen fontosabb. Szó esett még az új magyar alaptörvény néhány kissé furcsa tételéről, arról, hogy azt miért kell átmeneti, sarkalatos rendelkezésekkel úgy kiegészíteni, hogy még Szabó Máté se tudja véletlenül se eldönteni, hogy azok az alaptörvényhez tartoznak vagy sem, ám miután kezdték érteni, hogy nálunk minden arról szól, hogy mit hisz a nép, nem pedig arról, hogy mi van, szépen lassan megértettek mindent.

Abban maradtunk, hogy a magyar állam felveheti a szükséges hitelt, amelyről mindenki azt fogja mondani,hogy nem készenléti, hanem elővigyázatossági, miközben persze készenléti és nem elővigyázatossági, sőt, abban is megegyeztünk, hogy Irina Ivascsenko maga keresi fel a felvonulók szervezőit, nagy csokor virággal, majd a pilisi csakra felé földre borulva, egymás után háromszor, feltűnően hangosan, sámán módra azt rikoltozza, hogy "Nem készenléti a hitel !"

Arra is felhatalmazásom volt, hogy némi kamatfelárat ígérjek, hogy az  IMF vezetése, "This is absolutely a paper !" fejléces papíron, írásban is rögzítse, hogy ez nem az a hitel, amit a cetlis kapott.

A tárgyalás véget ért, mindenki nagyon boldog volt, az alig hatvanegy éves magyar követ (a Károlyi-kapszulában) már úton is volt Brüsszel felé, hogy megérkezzen az ott kétszázzal közlekedő express egyik első osztályú fülkéjébe, ahol mosolyogva köszöntötte őt a barátja. Előkerült az Ipad, és lelkesen pötyögni kezdték az új szöveget.

Reggelre én is itthon voltam.

(*) A triplanullás besorolást a magyar ügynökök azóta használják, amióta a kormány a triplanullás, más néven: triplabóvli kategóriába soroltatta a magyar államadósságot, annak érdekében, hogy az lehetőleg senkit se érdekeljen. Könnyebb azzal úgy foglalatoskodni, ha nincsen az a rossz, feltűnő, nagy nyilvánosság, nemde ?

Az EU tényleg egy kóceráj ! Politikai feltételekhez akarják kötni a hitel megállapodás jóváhagyását. Idióták, hülyék, tényleg kóceráj-üzemeltetők ! Sőt : rohadt szemét dolog politikai feltételekhez kötni egy tisztán gazdasági, pénzügyi megállapodást.

Az EU példát vehetne a magyar kormányról. Akkor, amikor arról volt szó, hogy a magyar kormány a szebb jövő érdekében hozzá akart jutni három millió magyar állampolgár 3000 milliárd forintnyi magánvagyonához, fel sem merült, hogy politikai eszközökkel zsarolják meg ezeket az embereket. Orbán sohasem vette volna igénybe a politikai eszközökkel való zsarolást, csak hogy kikényszerítse három millió magyar állampolgár és az állam tisztán pénzügyi tárgyú megállapodását.

Mondott olyat valaha Orbán Viktor, hogy kötelező baloldaliból vagy liberálisból nemzeti-kereszténnyé lenni, különben nuku az állami nyugdíj ? Előállt a magyar kormány ilyen gyalázatos politikai követeléssel, politikai zsarolással ? Ugye, hogy nem !

Szóval, vonuljon csak vissza az EU szépen, szálljon magába és tanulja meg, hogy tisztán gazdasági, pénzügyi kérdésekben - mint amilyen a magánnyugdíj vagyonnal kapcsolatos történelmi megállapodás volt Magyarországon - hogyan kell politikai zsarolás nélkül, tisztességesen és becsületesen eljárni.

Nem tudom, hogy a görög vagy az olasz miniszterelnök és az Európai Unió vezetői között milyen lehetett a légkör, mielőtt lemondani kényszerültek, de szerintem olyan fagyos biztosan nem volt, mint most Orbán Viktor körül. Ebbe jó nagyot belelélegezni, hát, nem tűnik veszélytelen vállalkozásnak.

A probléma világos és egyszerű: az Unió befejezni látszik a magyar kormány eddig nem is sikertelen játékát, hogy az új magyar állami-hatalmi közjogi rendszert (amely alapjaiban tér el az 1990 és 2010 között létezett hatalmi konstrukciótól) ne mint egészet szíveskedjenek vizsgálni, hanem annak egyes részleteiben merüljenek el, mégpedig a jogtudomány szabályai szerint. Nos, ennek vége. A Bizottság szóvivője ki is mondta a verdiktet, amely szerint Magyarországon a jogbiztonság hiányzik, és hogy azt kellene megteremteni. Általában véve a jogbiztonság.

Ez az ítélet rendkívül súlyos, sőt, teljesen új fénybe állítva kezdi megvilágítani az újabb és újabb, vizsgálat alá kerülő magyar rész szabályozásokat: az egyházügyi törvény is bibis, ha egyszer a jogbiztonság általában véve bibis. A magyar helyzetről való vélekedés alapvető változását jól jelzi a Velencei Bizottság álláspontja a magyar legfelsőbb bírósági, kúriai jogegységi határozatokról, amely rendszer szerintem egyáltalán nem bibis, de már abba is belekötöttek. Így már az is baj, ami nem baj.

Nem tudom túlzás-e, de érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy mi történik az országgal, ha a magyar miniszterelnök olyan pozícióban kezd el működni, mint Matolcsy: kösz, vele nem. Nem tudom, hogy a Bizottság szóvivőjének nagyon nem mellékes és nagyon nem vicces üzenete, hogy egyébként pedig Orbán legyen szíves befejezni az EU-ellenes szólamokat, mennyiben függ össze a katolikus lapnak adott húsvéti interjúban megfogalmazott egészen hihetetlen és durva vádakkal, de az biztos, hogy olvasták, tudnak róla.

Orbán azonban nem a pinabubus Berlusconi, és nem is az egykori  görög miniszterelnök. Őt a saját táborában szó szerint vallásos hit veszi körül, és ha a betegesen hazudozó Schmitt Pál lemond(at)ása olyan hisztériát tudott kiváltani  a hívek között, hogy (szerintem nem önkéntes) távozása Jézus áldozatához lett hasonlatos, el lehet képzelni, hogy mi lenne itt, ha Orbánnak kéne visszavonulnia a politikától.

Az országnak nincsen államfője.Komplett állami, közjogi rendszereket azonban a Fidesz vezérei egy este tudnak írni - átírni - kitalálni - bevezetni, így nem lenne semmi akadálya annak, hogy a hívek vallásos révülete se sérüljön.

Lehetne Orbánból valami negyed-fél prezidenciális (köztársasági?) elnököt rittyenteni, valami negyed-fél köztársaság - monarchia szerűség  - féle államforma legtetején, aki reggeltől estig vizionál, utat mutat, jövőt farag. (Alatta pedig helyre lehetne állítani a magyar alkotmányos jogállamot.)

A béke örökmeneteinek rajongó felvonulói az unortodoxia csodáját ünnepelnék, a még sokkal lelkesebbek rájönnek, hogy ez a tízezer éves magyar civilizáció felsőbbrendűségének vitathatatlan kiteljesedése, sőt , tőlem a Kaukázus környékéről importált sámán vonagló termékenységi tánc közben felvihetné a budai palotába a Szent Koronát is. Akár munkaszüneti nap is lehet Orbán Viktor kinevezése napja. Belefér.

Az új  miniszterelnök pedig elsiethetne Brüsszelbe, rendbe tenni az állam dolgait. A felvonulók észre se fogják venni. Azt se vették észre, hogy a dolgok tönkrementek.

Az orbáni unortodoxia egyik nagy csodája, hogy az eddig a társadalom igazságérzetének megkérdőjelezhetetlenül randa piszkálója, az X5-ös Bömösön nyomuló minimálbéres vállalkozó a mennybe megy. Sőt, az orbáni magyar világkép egyik idoljává is válhat, mint olyan, aki a közösség számára az egyik leghasznosabb. No, persze nem olyan hasznos, mint a központi kormányzatnál, íróasztal mellett dolgozó tisztviselő - nála hasznosabb polgár nem létezik -,de azért nagyon hasznos. Olyan, aki pl. a magyar egészségügy megmentőjeként tündökölhet.

Íme az egyik biztosító társaság egészségbiztosítási ajánlata, amely igencsak figyelemre méltó.

És az árak:

Mi következik mindebből? Semmi más, mint, hogy a KKV szektor tulajdonosai továbbra is makacsul ragaszkodni fognak ahhoz, hogy minimálbéren tartsák magukat. Baj ez ? Nem, sőt, ennek ellenkezője, hiszen az ilyen biztosítással rendelkezők elkerülik majd az állami finanszírozású betegellátás útjait, ergo, a minimálbérük után megfizetett izé…járulékuk ellenében nem vesznek majd igénybe állami eü szolgáltatást. Az a pénz tehát szolgálhatja az olyanok egészségügyi ellátását, akik nem rendelkeznek ilyen biztosítással,akiknek erre esélyük sincsen.

Azon persze nem szabad elgondolkodni, egyenesen tilos, hogy milyen havi egészségbiztosítási díjak kerekedhetnének, ha nem csak néhány tízezer, esetleg százezer, hanem sokmillió magyar állampolgár szerződne a biztosító társaságokkal.Még a végén kiderülne,hogy minden munkavállaló (esetleg mindenki ?) képes lenne megfizetni a havi díjakat, még a végén előállna az a hihetetlen helyzet, hogy béfárad a magyar a kórházba, ott elvégzik a szükséges ellátásokat, a kórház elküldi a számlát a biztosítónak,amely fizet. Mint minden más, valódi kockázatközösségen alapuló biztosítási konstrukció esetében. S aki valóban, igazoltan, ellenőrizhetően képtelen a biztosítást fizetni, annak az ellátását kötelező állami feladatként bármilyen bevételből lehetne finanszírozni. Akár az ÁFA bevételekből, tök mindegy, Orbánék úgyis felszámolták a járulékot, sima adót csináltak belőle. Akkor? Hajrá, csökkentsük így pl. a munkaadói terheket, az szerintem inkább lenne képes lökni egyet a nem külföldi tulajdonú magyar gazdaságon, amely inkább nincs is, mint lenne.

S ami a leglényegesebb: előfordulhatna, hogy a borítékért kuncsorgó orvos,nővér, stb. (nagy tisztelet persze a létező kivételeknek!) villámgyorsan megkapná, hogy "Mi tetszik? Én fizetem a biztosításomat !" Előfordulhatna, hogy a polgári lét minimuma a kórház kapuján belépve állna elő: nem a mutyi, hanem létező polgári jogi szerződés alapján történne végre valami velünk.

Mit szeretne Obama elnök az USA-ban,de annyira, hogy szinte az elnökségét tette fel erre az ügyre ? Hogy minden amerikai állampolgárnak legyen egészségbiztosítása. Alig merem leírni: kötelezően.

No jó, tudom én, itt ilyet nem lehet csinálni ! A magyar, ha valami kötelező, azt szívből utálja. Emlékezzünk csak, itt annyira,de annyira megutálták a zemeberek a kötelező magán nyugdíj rendszerét, hogy inkább jó szívvel és önként odaadták az ott lévő megtakarításaikat Orbán Viktornak. Forgassa továbbra ügyesen ő, az biztos jó lesz.

Azon gondolkodtam a minap, hogy ez a "ha kötelező, utáljuk", milyen eredménnyel járhat majd a kötelező iskolai hittan - erkölcstan oktatás esetében. Hű, jobb nem belegondolni….

Orbán Viktor szépen felmondta az Európai Uniót zsigerből utálók fülének oly kedves leckét, amikor a Post kérdésére hibátlanul elismételte, miszerint fogalma nincsen, hogy mit szeretne Magyarországtól az IMF. Az egész kormányzati kommunikáció tehát még mindig azzal a beteg hazudozással van elfoglalva, hogy tovább erősítse a hazai, lelkes (bármikor felvonuló) támogatók vaksi hitét, hogy az IMF kölcsönnek egyrészt semmi köze az EU-val fennálló brutális vitánkhoz, másrészt, hogy az IMF csak szórakozik velünk, valójában gyűlöli a szabadság és kereszténység európai védelmezőjét, a magyarságot, és ezért nem ad pénzt.

A magyar demokrácia és jogállamiság páratlan erejét és sérülés mentességét Orbán azzal igyekezett igazolni, hogy lám, pl. az egyébként állampárti önkény szabályai szerint működő médiahatóság ellenében lehetséges bírósághoz fordulni. Oszt jónapot, akkó mit kő rettegni-rettegtetni, hogy itt felszámolták a jogállamot ?!

Mi lesz azonban akkor, ha az Európai Bizottság is ugyanilyen döntésre jut, mert nem találja kielégítőnek a kormány válaszait az orbáni rendszer "alkotmányos" alapjait érintő kötelességszegési eljárásokban ? Az lesz, hogy mint a Klub Rádió a magyarhoz, a Bizottság az Európai Bírósághoz fordul, döntsön az, hiszen erre lett létrehozva. Alig pár év, és pont kerülhet annak a közjogi vitának a végére, amely most elakadni látszik, és amely ugye, mindössze csak "vélemény-vita": szerintünk ez is jogállam, szerintük meg ez már nem az. Semmi baj, 2015 környékén ki is derülhet, hogy kinek ad igazat a bíróság.

Ebben a pillanatban a bizonytalan jövőbe tűnik az IMF kölcsön hozzáférhetőségének esélye, és Kövér László továbbra nem csak azon háboroghat, hogy bármi afrikai ország kaphat IMF hitelt ( Basszus, legyünk tényleg M'wabai !), de nyugodtan odavághatja majd azt is, hogy bezzeg Kádárnak adtak a nyolcvanas évek elején, ami igaz, azzal az apró kiegészítéssel, hogy Kádár János nem hazudozott orbi et urbi, hogy Magyarország nyugati minta-jogállam.

Mindenki azt emlegeti, hogy a kormány a törökök kártyájával bűvészkedik. Ez tévedés, a törökök története semmiben sem hasonlít a mi mostani történetünkhöz. Ott és akkor senki sem nyitott és folytatott vitát a török alkotmányos rendszer ilyen-olyan szempontú megfelelőségéről, míg Magyarország esetében semmi másról nincsen szó, mint alapvető közjogi kérdésekről, egészen pontosan az orbáni, forradalmi állam új politikai-hatalmi rendszerének uniós kompatibilitásáról, amely ügyet, mint problémát, szerintem a Fidesz komolyan soha el sem hitt, ezért a törökösnek tűnő időhúzás egyáltalán nem valamiféle okos taktika, hanem a magyar hatalom zavarodott és bénult döbbenete azon, hogy külföldről bárki honnan veszi a bátorságot, hogy ezt a félautokrácia/féldemokrácia - szerű politikai hatalmi izét elkezdje megkérdőjelezni.

Ha nincsen IMF hitel, könnyen megérkezhet viszont a nemzetközi pénzpiac, mint ügyes kertész. S mint minden felkészült, ügyes kertésznek, neki is van olyan, alkalmas kéziszerszáma, amellyel gyomlálni lehet, és amely kézi - készség alkalmasságáról Orbán Viktor nyugodtan megkérdezhetné Gyurcsány vezetéknevű egyik elődjét.

A magyar miniszterelnök virágzó országot emlegetett a Mercedes Benz AG magyarországi beruházásával kapcsolatosan. Ez nagyszerű, a bibi csak ott van, hogy az érkező kertész - a felvonuló lelkesekkel ellentétben - pontosan tudja, melyik ország vitathatatlan virágzását jelképezi a kecskeméti gyár, és melyik az, amelyben az alkalmas szerszám segítségével inkább érdemes először a gyomnak nekiveselkedni, ha másért nem, azért, hogy az idegen pénzből idegenek által ültetett, néhány tényleg szép virágszálnak nehogy baja essék.

Az ugyanis mára mindenkinek világos lett, hogy az erős felhatalmazással megbízott új magyar kertészek nem annyira a gyomot, mint inkább az előző kertészeket gondolják fontosnak irtani. Ezért van az, hogy eszetlenül futkosnak a virágágyás körül, miközben eltorzult arccal ordítoznak és kerti szerszámaikat fegyverként forgatják a fejük fölött - a kerttel való foglalatosság, a munka helyett.

Az ültetéshez, földhöz, virágzáshoz értő, a munkát komolyan vevő kertészekre viszont szükség lenne mégis: itt a tavasz, ilyenkor kell rendbe tenni a kerteket.

A miniszterelnök dolgozatával nagy baj van ! De akkora, hogy azért Orbán Viktor nyugodtan lemondhatna. Sőt, elnézést is kérhetne.

Kétszer is elolvastam, és a kérdés, ami bennem felmerült, csak annyi, hogy hol lehet vajon az az ember, aki azt a dolgozatot megírta. Hová tűnhetett ?

(Még szerencse, hogy nem hivalkodik vele, nem emlegeti. Hülyén is nézne ki, ez után a két év után.)