Már látom, amint jövőnk záloga, a magyar jótanuló, valamikor 2014 környékén, vacsora közben így szól a szüleihez:
" Figyu, Németh László Kisebbségben című tanulmányát vettük ma, aki 1939-ben azt írta, hogy " Nincsen még egy foltja Európának, amelyen fajszeretet és szocializmus ennyire egy, mint nálunk, ahol a szegénységnek négyötöde a magyar s az elnyomóknak négyötöde nem az." A tanár néni azt kérte, hogy beszélgessünk a fajszeretet és szocializmus összefüggéséről. Ja, és bár magyarázta, Apa, én mégse értem, hogy Kazinczy miért hígmagyar, Ady meg miért mélymagyar. Elmondanád ? "
Milyen beszélgetés lehet ebből, de komolyan ? Apu emlékszik halványan, hogy az ő apuja mintha látott volna egy fényképet, régen, az újságban, hogy a népiek két gigásza, Németh László és Illyés Gyula mosolyogva kávézgat egy Kádár nevű emberrel, 56 után, de, most akkor ezt kell megbeszélni a szocializmus miatt ? Miközben a gyerek az ötvenhatos megtorlásokról a töri órán azt tanulta, hogy…
Vagy Szabó Dezső, aki, ahogyan írt, azt a magyar nyelvet imádom, azt azonban, amit …,és vajon azt is megtanítják majd, hogy pont Szabó Dezső volt, aki a tollát meglehetősen kivette abból a vitriolból, amibe a zsidók, németek, de főként a svábok miatt mártotta, mikor már világos lett, hogy a két háború közötti magyar antiszemitizmus hova és mivé fordul ?
És a mi gyerekeink, meg az unokák is, persze értik és tudják majd mindezt. Hogyan lesz ez ? Sétál a magyar iskolás Pesten, ránéz az utcatáblára, eltűnődik: jé, nicsak, ez az a Bajcsy-Zsilinszky, akinek (a kötelező irodalmi tananyag) Nyírő József író a nyilas magyar parlamentben a kivégzését követelte. De akkor hogyan lehet egy nagy pesti körút róla elnevezve?
Tavaly Heim Péter azt mondta, hogy Orbán Viktort a gazdaságpolitikában valakik egyszerűen megvezették, és erre rímel Oszkó Péter minapi véleménye, hogy a kormányzat gazdaságpolitikájában nem annyira a rosszindulatot, mint inkább az elképesztő amatőrséget, dilettantizmust látja, amelyről Róna Péter is beszélt Kálmán Olgának.
Valami ilyesmi jutott eszembe, látván, hogy a magyar kormány oktatásért felelős vezetői határozottan úgy vélik, hogy a kötelező tanterv részévé kell tenni a két világháború közötti magyar irodalom népi - antiszemita vonulatát, hogy ilyen sután fogalmazzak. Nehezen hiszem, hogy a magát politikailag és ideológiailag a nyolcvanas évek közepén végre megtaláló Hoffmann Rózsa (aki ezen megállapodottság miatt azonnal be is lépett a Magyar Szocialista Munkáspártba) mostanában jött rá arra, hogy a magyar ifjúságot feltétlenül indokolt lenne alaposan megismertetni a múlt század trianoni Magyarországának narodnyik - urbánus vitájával, és annak narodnyik felének antiszemita gondolataival. Lehet, őt is csak valakik megvezették, mint a gazdaság ügyeiben Orbán Viktort ?
Rossz hírem van tehát Ritz Tamásnak, aki 2010 februárjában a Magyar Nemzet hasábjain szomorúan azt írta, hogy " Írásom címében feltettem a kérdést: népi-urbánus vita - még mindig? A válaszom pedig egyértelműen igen, még mindig. S ez nem jó hír az országnak, mert amíg e vita ebben a formájában marad jelen közéletünkben, addig egységes nemzetté sem tudunk válni, s nemzettudattal, nemzeti értékeinkkel kapcsolatos vitáinkban sem tudjuk a közös nevezőket megtalálni."
Kedves Ritz Tamás! Mi a véleménye most, hogy az Ön szerint is mára teljesen aktualitását vesztett, érthetetlen - értelmetlen népi-urbánus vita állami, kötelező tananyag leend fiataljaink számára ?
Bibó István persze véletlenül se lett kötelező tantervi matéria ! Pedig pont ő volt, aki figyelmeztetett, hogy a magyar népi-urbánus vita a magyarországi "zsidókérdés" nélkül sem el nem mondható, sem meg nem érthető. Az a Bibó persze nincsen a tananyagban, aki kifejtette, hogy volt itt bizony zsidó térfoglalás, nem is akármilyen, csakhogy nem úgy, ahogyan azt Szabó Dezső vagy Németh László akkor gondolták, hanem úgy, hogy a zsidó "elem" ott lett nagyon sikeres, ahol a magyar "elem" nem is létezett, ahol ott sem volt: a kereskedelem, az ipar és pénzügyek területén. Azt nagy valószínűséggel nem tanítják majd meg a gyerekeinknek, unokáinknak, hogy az 1867 utáni magyar etnikumú világ feudális kötöttségű elzárkózottságában a szegény magyar gyereknek mennyivel kisebb esélye volt feljebb jutni, mint az itteni, polgárosodottabb viszonyok között élő sváb, zsidó vagy német szegény gyerekének. Hogy tehát a magyar etnikum zsákutcás viszonyai álltak a szegény magyar kölyök útjában, de nem a zsidók.
Az a Bibó nem lett tananyag, aki soha nem volt hajlandó Kádárral kávézni, inkább meghalt generációk számára ismeretlenül. Persze, érthető ez: a " Kádár azért jó volt " platformján álló magyar baloldal nem szívesen olvassa 1956 november 4-én kelt Nyilatkozat című iratát, amelyet így fejez be: " Megállapítom egyúttal, hogy Magyarország egyetlen törvényes külföldi képviselője és külképviseleteinek törvényes feje Kéthly Anna államminiszter. Isten óvja Magyarországot !"
Abból a Bibóból most sem lett tananyag, aki az európai keresztény társadalom szervezési kísérlet és fejlődés olyan gyöngyszemének tartotta a fékekkel és ellensúlyokkal körülvett, a hatalom megosztással kordában tartott alkotmányos jogállamot, mint amilyen gyöngyszem az európai reneszánsz ! Elnézve a magyar jogállam mai sorsát, a róla elnevezett kollégium egykori, ma teljhatalmú lakóinak nyilván kisülne a szeme, ha végigolvasnák Bibó történelmi - közjogi munkáit.
Attól tartok, hogy az akkori népi-urbánus vita vitathatatlanul antiszemita nézeteket megfogalmazó népi szerzőinek kötelező tananyagba vétele nem más, mint a mostani magyar kormány gesztusa a mostani magyar hungarista szélsőjobboldal felé: hátha ettől (is) nyugton maradnak. Hát, ezért nem érdemes, nagyon nem érdemes !
Halovány remény azért mégis van bennem, hogy hátha tényleg komolyan tanítják majd Németh Lászlót, például a szintén a Kisebbségben írott alábbi miatt :
" Olvassuk hát a nagy és mély-magyarokon kívül azokat az irodalmakat, amelyekből nagy lelket lehet szopni: a görögöt, a középkorit, az oroszt, a szláv és finn népek népköltészetét, s hogy testvérsorsokban ismerhessük meg a magunkét - vessük magunkat a lengyel, román, szerb,cseh nép irodalmára."
Abban bízva, hogy nemzeti - keresztény tanuló ifjúságunk tényleg lelkesen belefog a finn-magyar nyelvrokonság, vagy a szerb, cseh, román és magyar sorstestvériség okán a Németh László által írottak szorgos teljesítésébe, ezúton kívánok Hoffmann Rózsának és magunknak jó nagy szoppantást a szlávok és finnek lelkéből ! Láthatóan sikeresebbek nálunk, egy nagy slukk tehát csak jól jöhet nekünk, magyaroknak.



